Francia nyaralásunk után hazaérve mi mást is süthettem volna mint egy igazi Francia süteményt a madeleinet. A Franciák reggeliként fogyasztják és sokkal nagyobb formákban sütik,mint amiket én eddig vettem. Melegen a legfinomabbak és bármilyen formákban is sülnek,biztosan mind elfog fogyni.
A madeleine története – a legtöbb francia ételhez hasonlóan – nagy ívű és szorosan kötődik a történelemhez. A sütemény ugyanis nem akármilyen konyhán látta meg a napvilágot, hanem Lotaringiában, Stanislaw Leszczynski herceg otthonában, aki épp vejét, XV. Lajost látta vendégül. A pazar lakoma vége felé azonban akadt egy kis gikszer. Ki tudja, mi okból, a konyhán vita támadt, és a feldühödött szakács elment, a desszert azonban még nem készült el. A katasztrófát végül az egyik leleményes szobalány, Madeleine Paulmier hárította el, aki egy - a nagymamájától tanult - aprósüteményt készített, és ezt kínálták a királyi vendégnek. A király hitvesének, a házigazda lányának annyira ízlett a sütemény, hogy a madeleine hamar népszerű finomsággá vált Versailles-ban is.
A madeleine története itt akár véget is érhetne, de a tartalom mellé még hiányzott a tökéletes forma, amit a sütemény csak a XIX. század elején nyert el, Jean Avice-nak köszönhetően. Avice a kor egyik igazi híressége volt, a Sylvain Bailly vezette cukrászat egyik mestere, a palota és a kor híres ínyencének, Talleyrand-nak a beszállítója. Avice tanította a kor későbbi fenegyerekét, az első igaz sztárszakácsot, Antoine Carême-et is, aki később csak úgy emlegette Avice-t, mint az égetett tészta mesterét. A jelek szerint azonban Avice-nak nem csak az éclair alapját is képező tésztához volt érzéke, hanem a XVIII. századi aprósütemények tökéletesítéséhez is értett. Állítólag neki köszönhető, hogy az addig ikonikus külső nélkül tengődő madeleine számára megtalálta az ideális alakot, egy kisebb kocsonyaforma képében. A kagylóalak nagyon hamar összeforrt az apró teasüteménnyel: az íz és a külső elválaszthatatlan társak lettekA madeleine megkerülhetetlen süteménye lett Párizsnak, de a Lotaringiába utazók is gyakran találkozhattak vele, főleg a pályaudvarokon, ahol az árusok nagy kosarakból kínálták süteményeiket.A madeleine alapja ugyanaz, mint a legtöbb süteményé: jó minőségű vaj, liszt, tojás, amelyek keverékéből kapott tésztát citromhéjjal, vaníliával vagy narancsvirág-kivonattal ízesítjük általában, de ettől eltérő, felturbózott aprósüteményeket is készíthetünk. A tésztát megbolondíthatjuk mákkal, a liszt egy részét lecserélhetjük darált csonthéjasokra, apróra vágott mazsolát vagy más aszalt gyümölcsöt is tehetünk bele, illetve a már formába töltött, még folyós tésztába belepöttyinthetünk egy kevéske lekvárt, csokoládékrémet, tehetünk bele egy-két szem aprócska gyümölcsöt is. Kedvelt változat a málnával ízesített madeleine, de szezonban használhatunk epret, áfonyát, meggyet vagy cseresznyét is. A madeleine-be kerülhet még csokoládépötty, vagy akár a tésztájába is tehetünk némi kakaóport.A madeleine egyetlen titka – a jó alapanyagokon kívül – az, hogy nem szabad túlsütni. Ha kellemes arany színe van és még rugalmas a tészta, akkor kell kiszedni a sütőből, és a formából kiborítva, rácsra téve kihűteni a tésztát.
Hozzávalók:
175 g. cukor
4 db egész tojás
225 g liszt
1 teáskanál sütőpor
1 nagyobb citrom héja
100 g igazi vaj
Továbbá: a formák kikenéséhez puha vaj és madeleine sütőformák
Elkészítése:
A tojásokat a cukorral nagyon habosra kikeverjük.
Fontos hogy a cukor teljesen elolvadjon!
Hozzákeverjük a sütőporos lisztet,a reszelt citromhéjat és az olvasztott de nem meleg vajat.
Az így kapott tésztánkat kivajazott formákba töltjük kb. a háromnegyed részéig,majd 20 percig szobahőmérsékleten pihentetjük. Előmelegített sütőben 220-fokon 8 perc alatt készre sütjük.
