Kolostornak épült,múzeum lett belőle.
A Kiscelli Múzeum falai között várostörténeti ereklyéket,műtárgyakat,régiségek sokaságát,és ezenkívül a pesti Arany Oroszlán Patikát láthatjuk. A gyógyszertár cseresznyefa borítású berendezése a stílusjegyek alapján az 1830-as évek elején készült. A bútor később több javításon, apróbb átalakításon esett át, míg a műtárgyegyüttes életébe a legkomolyabb beavatkozás 1939 nyarán történt: ekkor az eredetileg cseresznyefa borítású pultokat linóleummal fedték el, továbbá a hasábos lábakat linóleumborítású, egybefüggő lábazatra cserélték. A korábbi döntött írópultos számolóasztalból és az eredeti nagy pultból L- alakú pultot alakítottak ki. A gyógyszertár bútorzatának és edényeinek államosítását követően az egykori officina berendezését a Kiscelli Múzeum egyik földszinti termébe szállították. A bútorzatot itt az új helyszínhez igazítva állították fel. Az épület folyosóin megtekinthetjük a barokk szoborcsarnokot, amely a budavári Mátyás-templom előtt álló Szentháromság szoborcsoport 1712-ben felállított figurái, valamint a 19. századi pest-budai klasszicista épületeket díszítő szobrok és domborművek láthatók. A múzeum állandó kiállítása,a fővárosi nyomdászat 19-20. századi történetét mutatja be, olyan egyedülálló darabokkal, mint a budai Szentháromság-szobrot ábrázoló réz-nyomólap, az Egyetemi Nyomda betűkészlete, vagy a Landerer és Heckenast Nyomdából származó Columbia-nyomdagép, ami a 12 pont és Nemzeti dal nyomtatásáról ismert. Ezenkívül teret kapott a Mozaikok Budapest múltjából,és Pest-budai cégérek néven elnevezett kiállítás is,amely Budapest történetének egyik legérdekesebb és legjelentősebb korszakát idézi fel. A Kiscelli Múzeumnak gazdag és értékes gyűjteménye, Magyarországon egyedülálló állandó kiállítása van a főváros területéről származó cégérekből. Köztük található több várostörténeti jelentőségű darab is, mint például az Arany Kéz fogadó ornamentális cégére, mely a belvárosi Aranykéz utca névadója lett. Végül ha mindent megnéztünk akkor a régi kolostor magas falai között játszhatunk egy keveset.Te jössz?-Kiállítás a társasjátékokról,ahol szebbnél szebb régi társasjátékokat csodálhatunk meg és egy -egy mellé le is ülhetünk egy játék erejére.Az állandó kiállítások egyesével is órákra elegendő látnivalót, érdekességet tartalmaznak,ha szeretitek a régi tárgyakat és szerettek elmerülni a múlt világába,akkor ez a ti múzeumotok is. Nézzétek meg! Kedvcsinálóként hoztam nektek egy pár fotót amiket ott jártunkon készítettem.
Saját videó : ezüst tárgyak
Saját videó: Gyógyszertárról
Saját videó
Kiscelli templom és kolostor, Schmidt kastély,rövid története
1723-ban Zichy Péter (Óbuda földesura) építtetett itt kápolnát a mariazelli kegyszobor másolatának. Ettől fogva nevezték a helyet Klein Mariazellnek, Kiscellnek.
1738-ban a dombon templom és kolostor építésére helyet adományoztak a trinitárius (rabkiváltó) rendnek, a kápolna fenntartása mellett. Az építkezés 1745-ben kezdődött, 1747-re elkészült a kolostor nyugati szárnya, 1760-ra a keleti szárny és a templom.
A rendet II. József 1783-ban feloszlatta, az épület 1786-ban a hadipénztár tulajdonába került, raktár és az invalidusok számára katonai kórház működtetésével. Ezzel összefüggésben az 1780-as évek végén a templom két tornyát lebontották, és hatalmas terét – a jobb helykihasználás érdekében – födémekkel három emeletesre (négy szintesre) alakították.
A 19. század végére már alig használt épületegyüttest 1910-ben Schmidt Miksa bútorgyáros vásárolta meg, aki kastéllyá alakíttatta át (Schmidt-kastély). Napjainkban a Budapesti Történeti Múzeum – Kiscelli Múzeum várostörténeti és képzőművészeti tárlatainak ad otthont a kolostori rész, a templom hangversenyek színtere.
Az öntöttvas sárkányszobor az óbudai Schmidt-kastély (kiscelli kastély, Budapesti Történeti Múzeum) bejáratát őrzi. Akkor került ide, amikor Schmidt Miksa vette meg és alakította kastéllyá, környezetét csodálatos parkká. Korábban Pest legelső kiépített Duna-partszakaszát díszítette. Ez a partszakasz a Lánchídtól északra és délre létesült, a Duna-Gőzhajózási Társaság építtette 1853-58-ban.
Szöveg forrása:Egykor.hu
