Nyugati határvidékünk egyik legnagyobb középkori erődítménye Szalónak vára komoran magaslik a körülötte épült Városszalónak (Stadtdchlaining) ódon házacskái fölé. A Fehér-patak buja völgyéből kiemelkedő meredek szirten álló épületkomplexumban ma a Béke Európai Múzeumának kiállításait láthatjuk.
Tavaly szeptember elején jártunk ott és ép vihar készülődött. Meg is voltunk ijedve hogy el kap minket az eső és nem tudjuk körbe járni ezt a gyönyörű várat. Hálistennek szerencsénk volt és amíg be nem ültünk az autóba nem kezdett el esni.A közelgő vihar jól látszik a fotóimon,ami igazán különlegessé tette a fotókat,már már egy kicsit félelmetessé is. Gyönyörű volt így is a látkép és szinte teljesen lenyűgözött minket a vár látványa. Imádtuk! Ha tehetitek egyszer ti is nézzétek meg! Hoztam nektek egy pár fotót a várról,kedvcsinálóként.
A vár története
A Fehér-patak (szláv posványos víz értelmű: Tohony) völgyének Ny-i peremén, a plébániatemplomtól 300 m-re DK-re található a vár. A várostól mély természetes völgy választja el, melyet monumentális méretű híddal íveltek át. Tszf. magassága 395 m, a völgyből 70 m-nyit emelkedik ki. A hozzá tartozó város 10 m-rel magasabb széles hegytetőn épült. Jelenleg múzeumi és kulturális célokra használják.
A több részletben átépített vár legrégibb része az ún. belsővár a hegy ÉK-i fokán épült. Sziklába vágott szárazárokkal választották el a vonulat folytatásától. Területe 45 x 30 m-es lehetett (0,1 ha). A külső vár Adalbert Klaar feltételezése szerint csak a XV. századi Paumkircher-féle építkezéskor keletkezett. A védett terület ezzel 0,81 ha-ra nőtt.
Nem lehet tudni, milyen jogcímen volt Kőszegi Henrik kezén, amikor az 1270-ben átadta II. Ottokár cseh királynak. Monoszló Gergely vasi ispán foglalta vissza V. István számára 1271-ben. Ezt követően később ismert tartozékait Ják nemzetségbeli Csépán birtokában találjuk (1273.). IV.László király 1274 őszén sikertelenül ostromolta a Kőszegiek, vagy párthíveik által védett várat. A Kőszegiek jogszerűen valamikor csak 1279-et követően szerzik meg (merthogy ekkori osztozkodásuknál még nem szerepel). 1289-ben Albert osztrák herceg ostrommal foglalja el. Az 1291-es hainburgi békekötéssel újra a Kőszegieké lett, akiktől a király 1327-ben vette el. A XIV.sz.-ban jórészt királyi vár. 1371 előtt egy ideig - I.Lajos adományaképpen - a Kanizsaiaké. 1401-ben Zsigmond Pecöli Szarka Miklósnak és Oroszvári Tompek Györgynek (utóbbi a királyné - Cillei Borbála - kincstárnoka volt) zálogosította el. Utóbbiaknak 1401-ben adományba is adta. 1445-ben IV.Frigyes német király elfoglalta és a következő évben Baumkircher Andrásnak adta. Ezt később Mátyás is elismerte.
Szalónak vára igazán akkor lép elő a "történelem homályából", amikor IV.László király - helyesebben az akkor 12 éves uralkodó nevében intézkedő személyek - 1274-ben (s nem 1275-ben!) ostrom alá veszik a Kőszegiek által védett várat. A várostrom sikertelen lett, a rivális főúri csoportnak nem sikerült leszámolni a megelőző hetekben vívott polgárdi csata során életét vesztett Kőszegi Nagy Henrik fiaival. A színesen és érdekesen fogalmazó szerző számomra érthetetlen módon hagyta ki a 16. század eleji jeles ferences történész, Gyöngyösi Gergely anekdota ízű adatát. Eszerint a vár későközépkori kiépítője, Baumkircher András gróf mondta: "három épületet emelt: először a kolostort Istennek, másodszor várost a világnak, harmadszor erődítményt az Ördögnek". Ennél jellemzőbben ma sem tudnánk kifejezni egy későközépkori főúr értékrendjét. 1471-ben III. Frigyes császár Grácban tőrbe csalja és lefejezteti. Leszármazotta, Baumkircher Borbála 1501-ben férjhez megy Stubenberg Andráshoz (később még három férj). Fladnitzer Vid 1514-ben parancsot kap II. Ulászlótól, hogy sürgősen vonuljon fegyvereseivel Budára.
1849-ben, mint a kivégzett Batthyány Lajos vagyonát, elárverezik. Egy Schmidt nevű szállítmányozási vállalkozó veszi meg, eredeti középkori és koraújkori bútorzata ezután tűnik el. Adalbert Kllar 1949-ben mérte fel. 1956-ban magyar menekült tábor is volt benne, 1957-ben Udo Illig volt szövetségi miniszter vásárolta meg, 1980-tól tartományi tulajdonban van.
Batthyány Ferenc 1537-ben csak ostrommal tudja elfoglalni.
