Egy-két évtizeddel ezelőtt még ritkaságszámba ment Magyarországon, ha valahol kigyulladtak az adventi gyertyák. Pedig német földön már az 1880-as évek közepe óta ismert dolog az adventkoszorú. Johann Heinrich Wichern több árvaházat hozott létre hazájában, és az árvaházakban szokássá tette, hogy az adventi időszakban a napi istentiszteleten mindig eggyel több gyertyát gyújtottak meg a hatalmas, fából készült csilláron. Így, az egyre erősödő világossággal várták decemberben a karácsonykor eljövendő „világ világosságát”. Néhány évvel később már nagyon sokfelé cselekedek hasonlóképpen, de idővel a huszonnégy gyertyát felváltotta a heteket jelképező négy gyertya, amiket csillár helyett fenyőágakból font koszorúra tettek.
De miért éppen koszorúra? Valószínűleg eredetileg pogány hiedelmek miatt, de ez a jelkép számunkra már mást jelenthet. Hogy mit? Mit jelent az adventkoszorú, és mire emlékeztetnek a sorban meggyújtott gyertyák? Vegyük hát sorra!
A koszorú körének nincs eleje sem vége, tehát végtelen. Ez Isten végtelenségére, örökkévalóságára mutat rá. Arra, hogy Isten mindig volt és mindig lesz, és uralma és szeretete örökké tart. Erre az állandóságra emlékeztet az örökzöld is, amiből a koszorút kötjük általában.
Ha már kész a koszorú, és fel is díszítettük, akkor hétről hétre, advent vasárnapjain meg lehet gyújtani a gyertyákat. Ezek a gyertyák is beszélnek, de mit is mondanak?
Az első gyertya meggyújtásakor végiggondolhatjuk azokat a próféciákat, amik a Messiás eljövetelét előre meghirdették. Isten annyira szeret minket, hogy már jóval a születésünk előtt gondja volt ránk. Jézus bennünket helyettesítő áldozatát előre hirdették a próféták. Hangzik ma is, utólag ez az örömhír: hogy úgy szereti Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen (János evangéliuma, 3. fejezet).
A második gyertya arra emlékeztet minket, ahogy az angyal hírül adta Máriának, majd Józsefnek is az örömhírt, hogy ők nevelhetik fel Isten Fiát, Jézust.
A harmadik héten, amikor felgyulladnak immár három gyertya lángjai, arra a világosságra gondolhatunk, ami a pásztorokat is megvilágította. Eljött a világ világossága, és a sötétségből szabadulást hozott mindannyiunknak.
Amikor pedig a negyedik gyertya lángja is felragyog, eszünkbe juthat a napkeleti bölcseket vezető betlehemi csillag ragyogása.
Ha tehát már mindegyik gyertya ég, ez azt jelenti, hogy elérkezett a karácsony: boldogan ünnepelhetjük Jézus Krisztus születését, a nekünk adott végtelen Szeretetet.
Ma meggyújtottuk a második gyertyát az adventi koszorún:
Mindenkinek Békés Adventi vasárnapot kívánok egy kis angyali üzenettel:
A második vasárnap angyala
Egy sugárzó bíborpiros Angyal érkezik.
Színe a rózsaszín, vagy piros, amely az Örömöt szimbolizálja.
A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe.
De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat.
Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében.
Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe. Mindazok, akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.
Gyülekeznek a lángok, a koszorún már két gyertya ég, ami a remény jele.